ÉJSZAKAI ÉGBOLT FÉNYKÉPEZÉS

Sokan kérdeznek a Tejutas képekről, ami elég összetett dolog, nehéz lenne pár sorban összefoglalni. Gondoltam kihasználom a blog adta lehetőségeket és jobban körbejárom a témát.

A csillagok mindig is piszkálták a fantáziámat. Már 2012 telén próbálkoztam az akkori gépemmel (Nikon D5100) és a hozzá vásárolt kit objektívvel (Nikon 18-55 f3.5-5.6). Azzal persze elég nehéz volt jó képet készíteni az éjszakai égboltról, de ez egyáltalán nem vette el a kedvem, sőt, inkább ösztönzött, hogy minél többet olvassak a témában. Később aztán sikerült beszereznem egy nagy látószögű halszem objektívet (Samyang 8mm f3.5), egy lépéssel közelebb kerültem a célhoz, de az eredmény még mindig nem volt az igazi. Nagyrészt külföldi oldalakon keresgéltem, próbáltam olyan fotósok leírásait keresni, akiknek a képei láttán tátva maradt a szám. A sok kutakodás közben egyre jobban kezdtek körvonalazódni a „szabályok”, amiket persze itt is nyugodtan át lehet hágni, sőt, több esetben ajánlott is.

Pár hónappal (és párszáz képpel) később az új géppel (Nikon D600) és a –mai napig – legjobb nagy látószögű objektívvel (Nikon 14-24mm f2.8) már úgy éreztem, készen állok az első igazi Tejútfotóra. 2013. augusztus 11-én éjjel akkora szerencsém volt, hogy a Tejút mellett egyből sikerült elkapnom egy meteort is a Perseidák meteorrajból.

Amire mindenképpen szükségünk lesz, az egy tiszta, sötét égbolt. Indulás előtt, első körben érdemes fellapozni egy holdnaptárt, hogy kiderítsük, éppen milyen fázisban van a Hold (http://kalender-365.de/holdnaptar.php). Minél közelebb vagyunk az újholdhoz, annál sötétebb lesz kint, így több esélyünk van egy jó képre. Ha épp nincs újhold, érdemes megnézni a holdnyugta időpontját is (http://www.naptarak.com/naptarak_naphold.html), hogy semmiképpen se zavarhasson be.
Ha ez meg van, jöhet a helyszínválasztás: jó messze el kell kerülni a városokat/falvakat, ha nem szeretnénk, hogy a csillagok helyett a közeli (4-5 vagy akár 10 km-re lévő) lakott területek fényszennyezése szerepeljen a képeinken (http://www.blue-marble.de/nightlights/2012). Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy itt Magyarországon több szempontból is elég nehéz helyzetben vagyunk: a Kárpát-medencében elég jól „megül” a kosz, igazán tiszta levegő csak közvetlenül egy hidegfront érkezése után jellemző. Aztán ott van a fényszennyezés problémája: Amerikában találhatunk olyan helyeket, melyek 40km-es körzetében nincs lakott terület, így a fényszennyezés egészen minimális. Itthon ez sajnos lehetetlen, de azért akadnak viszonylag jó helyek. Ilyen a 2009-ben a „nemzetközi csillagoségbolt-park (International Dark Sky Park) címet elnyerő Zselic (http://zselic.csillagpark.hu/).
A fotózás során valamelyik időjárás oldal folyamatos figyelése ajánlott a felhők miatt (http://www.idokep.hu/felhokep).

A hosszú záridő miatt mindenképpen kelleni fog egy (lehetőleg gömbfejjel rendelkező) állvány – minél magasabb és szilárdabb, annál jobb. Kezdetben egy Vanguard Alta Pro 263AGH-t használtam, a pisztolyfej nagyban megkönnyíti a helyzetemet, viszont később, mikor a D600-as váz mellé beszereztem egy D810-et (és indultam Izlandra), lecseréltem egy karbon Gitzo Mountaineer-re, ami nagyon jó választásnak bizonyult.

Ha meg van a helyünk, és az időjárás is kegyes volt hozzánk, akkor a tiszta égbolton könnyen megtalálhatjuk szabad szemmel is a Tejutat. Az állványt gondolom már felállítottátok, most már csak le kéne fényképezni – ehhez viszont szükségünk lesz egy jó fényképezőgépre. Természetesen lehet nem fullframe vázzal is MilkyWay-t „fogni”, találtam a keresgélés során pár olyan képet, amitől leesett az állam. De az igazán jó minőséghez mindenképpen ajánlott egy FX-es gép, mivel elég magas ISO-n fogunk fotózni. Szerencsére David Kingham oldalán találtam egy blog-ot, ahol ugyan azon körülmények között, ugyan olyan objektívvel lett összehasonlítva a Nikon összes nagy gépe, érdemes átfutni (http://www.davidkinghamphotography.com/blog/2013/3/nikon-night-photography-shootout).

Persze a váz önmagában édeskevés, egy Tejútfotózásra igazán alkalmas objektív nélkül. Ez után is rengeteget kutattam. Nagyon fontos, hogy minél tágabb blendével tudjunk fényképezni és minél nagyobb legyen a látószögünk. A legjobb lencse erre a célra vita nélkül a Nikon 14-24mm f2.8-as nagy látószögű „ágyúja”, persze vannak más (Rokinon 14mm f2.8, Nikon 16mm f2.8 Fisheye) objektívek is, melyekkel érdemes próbálkozni. Az, hogy én személy szerint Nikon-t használok, nem jelenti azt, hogy Canon-nal - vagy bármelyik másik márkával - nem lehet csillagokat fényképezni, viszont az tény, hogy aki teheti, az a fent említett objektívet használja, még akkor is, ha a más márkájú gépe miatt elveszti az autófókuszt. Éjszaka úgyis manuálisan állítjuk be az élességet… A Canon közben kijött egy új nagy látószögű lencsével (Canon 11-24mm F4L USM), de kicsi a fényereje és jelentősen túlárazott.

Szükségünk lesz még egy távkioldóra és egy időzítőre is a 30mp-nél hosszabb expókhoz.
De milyen hosszú is lehet egy expo? El is érkeztünk a következő fontos témához. Van egy 600-as szabály, amire elég könnyű rátalálni a neten. A lényeg, hogy a 600-at elosztjuk az objektívünk látószögével és így megkapjuk azt a záridőt, aminél még nem mozdulnak be a csillagok a képünkön. Ennek a képletnek a fizikájába most inkább nem mennék bele, viszont több helyen is olvastam erről a számolási módszerről 600 helyett 500-al, így kaphatjuk meg a legélesebb csillagokat. Erről találtam is egy táblázatot Dave Morrow oldalán (http://www.davemorrowphotography.com/). Ez a képlet fullframe vázakra vonatkozik, ha crop-os vázzal rendelkeztek, akkor az eredményt tovább kell osztani 1.5-tel (Nikon) vagy 1.6-tal (Canon), így jelentősen lecsökken a használható záridő.

Ha manuál módban sikerült beállítanunk a lehető legtágabb rekeszt (f/2.8-on már jók vagyunk) és a látószögünkhöz választható leghosszabb záridőt, akkor már csak az érzékenységet kell jól belőni. Erre nincsen szabály, 3200-as ISO-n és afölött már jók vagyunk, de láttam már 1600-on készült képet is.

Ha mindez meg van, akkor már csak egy jó témát kell találjunk a Tejút alá és az élességet kell beállítanunk. A sötétben az autófókuszt mellőzzük. Én még világosban szoktam beállítani az élességet egy nagyon távoli pontra (ez általában a végtelen jel közepe az én objektívemen, de ezt óvatosan kell kezelni, mert egy adott lencsénél is folyamatosan változhat), ezt jelölöm meg, hogy bármikor vissza tudjam ide tekerni az éjszaka folyamán az élességet.

Van még egy dolog, amiről eddig nem esett szó. Képeink tisztaságát nagyban befolyásolja a hőmérséklet. Ha összehasonlítunk egy nyári hőségben készült képet egy téli komoly mínuszokban lőtt égbolt fotóval, nagyot fogunk csodálkozni. Ennek egyik oka a levegő tisztasága, a másik pedig a gép melegedése. Előbbibe nem nagyon van beleszólásunk, utóbbira viszont vannak megoldások a terepre kicipelt hűtőtáskában elrejtett 1kg-os sózsákoktól egészen a komoly hűtőrendszerekig.

Első körben azt hiszem ennyi elég is lesz, most már indulhattok ki az éjszakába!

Képeket a Falra

Fényképeim számtalan variációban megvásárolhatóak.Válassz különböző témák közül.

 

KÖVESS A FACEBOOKON