Sokan kérdeznek a Tejutas képekről, ami elég összetett téma, nehéz lenne pár sorban összefoglalni. Gondoltam kihasználom a blog adta lehetöségeket és jobban körbejárom a témát. A csillagok mindig is megmozgatták a fantáziámat, már 2012 telén próbálkoztam az akkori gépemmel (Nikon D5100) és a kitobjektívvel (Nikon 18-55). Ezzel persze nagyon nehéz volt jó képet készíteni az éjszakai égboltról, de ez egyáltalán nem vette el a kedvem, sőt, inkább ösztönzött, hogy minél többet kutassak a témában. Inkább külföldi oldalakon keresgéltem, próbáltam olyan fotósok leírásait keresni, akiknek a képei láttán tátva maradt a szám. Pár hónappal (és párszáz képpel) később az új géppel (Nikon D600) és a nagylátószögű objektívvel (Nikon 14-24mm f2.8) már úgy éreztem, készen állok az első igazi Tejútfotóra. 2013. augusztus 11-én éjjel akkora szerencsém volt, hogy egyböl sikerült elkapnom egy meteort is a Perseidákból. Amire mindenképpen szükségünk lesz, az egy tiszta, sötét égbolt. Indulás elött, első körben érdemes fellapozni egy holdnaptárt, hogy kiderítsük, éppen milyen fázisban van a Hold (http://kalender-365.de/holdnaptar.php).Minél közelebb vagyunk az újholdhoz, annál sötétebb lesz kint, így több esélyünk van egy jó képre. Érdemes megnézni a holdnyugta időpontját is (http://www.naptarak.com/naptarak_naphold.html), hogy semmiképpen se zavarhasson be. Ha ez meg van, jöhet a helyszínválasztás: jó messzire el kell kerülni a városokat/falvakat, ha nem szeretnénk, hogy a csillagok helyett a közeli (4-5 vagy akár 10 km-re lévő) lakott területek fényszennyezése szerepeljen a képeinken.(http://www.blue-marble.de/nightlights/2012) Továbbá valamelyik idöjárás oldal folyamatos figyelése ajánlott a felhök miatt.(http://www.idokep.hu/felhokep) A hosszú záridő miatt mindenképpen kelleni fog egy (lehetőleg gömbfejes) állvány – minél magasabb és szilárdabb, annál jobb. Jelenleg egy Vanguard Alta Pro 263AGH-t használok, a pisztolyfej nagyban megkönnyíti a helyzetemet. Ha meg van a helyünk, és az idöjárás is kegyes volt hozzánk, akkor a tiszta égbolton könnyen megtalálhatjuk szabad szemmel is a Tejutat. Az állványt gondolom már felállítottátok, most már csak le kéne fényképezni – ehhez viszont szükségünk lesz egy jó fényképezőgépre. Természetesen lehet nem fullframe vázzal is MilkyWay-t „fogni”, találtam a keresgélés során pár olyan képet, amitöl leesett az állam. De az igazán jó minőséghez mindenképpen ajánlott egy fullframe gép, mivel elég magas ISO-n fogunk fotózni. Szerencsére David Kingham oldalán találtam egy blog-ot, ahol ugyan azon körülmények között, ugyan olyan objektívvel van összehasonlítva a Nikon összes nagy gépe, érdemes átfutni. (http://www.davidkinghamphotography.com/blog/2013/3/nikon-night-photography-shootout) Persze a váz önmagában édeskevés, egy Tejútfotózásra igazán alkalmas objektív nélkül. Ez után is rengeteget kutattam. Nagyon fontos, hogy minél tágabb blendével tudjunk fotózni és minél nagyobb legyen a látószögünk. A legjobb lencse erre a célra vita nélkül a Nikon 14-24mm f2.8-as nagylátószögű „ágyúja”, de vannak (Rokinon 14mm f2.8, Nikon 16mm f2.8 Fisheye). Az, hogy én személy szerint Nikon-t használok, nem jelenti azt, hogy Canon-nal - vagy bármelyik másik márkával - nem lehet Tejutat fényképezni, viszont az tény, hogy aki teheti, az a fent említett objektívet használja, még akkor is, ha a más márkájú gépe miatt elveszti az autófókuszt. Éjszaka úgyis manuálisan állítjuk be az élességet… Ez a képlet fullframe vázakra vonatkozik, ha crop-os vázzal rendelkeztek, akkor az eredményt tovább kell osztani 1.5-tel (Nikon) vagy 1.6-tal (Canon). (http://www.davemorrowphotography.com/) Ha manuál módban sikerült beállítanunk a lehetö legtágabb rekeszt (f/2.8-on már jók vagyunk) és a látószögünkhöz választható leghosszabb záridőt, akkor már csak az érzékenységet kell jól belöni. Erre nincsen szabály, 3200-as ISO-n és afölött már jók vagyunk, de láttam már 1600-on készült képet is. Ha mindez meg van, akkor már csak egy jó témát kell találjunk a Tejút alá, amire viszont élességet kell állítanunk. A sötétben az autófókuszt mellőzzük, én manuál módban a végtelenre szoktam kitekerni, majd onnan egy leheletnyit visszafelé. Ennek oka az objektívek hiperfokális távolsága, ami a végtelenre fókuszálás elötti pont. Ha ide tekerjük az optikát, akkora lesz a mélységélesség, hogy a túlsó vége a végtelenben lesz.