ÉJSZAKAI ÉGBOLT FÉNYKÉPEZÉS
2016.08.14. | Czakó Balázs
Rengeteg üzenetet kaptam a Tejutas képekről, amire idő hiányában esélytelen voltam mindenkinek külön válaszolni, ráadásul elég összetett dolog, így nehéz is lenne pár sorban összefoglalni. Gondoltam kihasználom a blog adta lehetőségeket és megpróbálok összerakni egy olyan leírást, ami alapján bátran nekivághattok az éjszakai égbolt fotózásának.
A csillagok mindig is piszkálták a fantáziámat. Már 2012 telén próbálkoztam az akkori gépemmel (Nikon D5100) és a hozzá vásárolt kit objektívvel (Nikon 18-55 f3.5-5.6). Azzal a felszereléssel persze elég nehéz volt jó képet készíteni az éjszakai égboltról, de ez egyáltalán nem vette el a kedvem, sőt, inkább ösztönzött, hogy minél többet olvassak a témában. Hamarosan sikerült beszereznem egy nagy látószögű halszem objektívet (Samyang 8mm f3.5), egy lépéssel közelebb kerültem a célhoz, de az eredmény még mindig nem volt az igazi. Nagyrészt külföldi oldalakon keresgéltem, próbáltam olyan fotósok leírásait keresni, akiknek a képei láttán tátva maradt a szám. A sok kutakodás közben egyre jobban kezdtek körvonalazódni a „szabályok”, amiket persze itt is nyugodtan át lehet hágni, sőt, több esetben ajánlott is.
Pár hónappal (és párszáz képpel) később 2013 nyarán már az új géppel (Nikon D600) és a –mai napig – legjobb nagy látószögű objektívvel (Nikon 14-24mm f2.8) már úgy éreztem, készen állok az első igazi Tejútfotóra. Volt akkora szerencsém, hogy éppen az "augusztusi meteoreső" idejére állt össze a felszerelésem, így 2013. augusztus 11-én éjjel a Tejút mellett egyből sikerült elkapnom egy meteort is a Perseidák meteorrajból. :)
Amire mindenképpen szükségetek lesz, az egy tiszta, sötét égbolt. Indulás előtt, első körben érdemes fellapozni egy holdnaptárt, hogy kideríthessétek, éppen milyen fázisban van a Hold (http://kalender-365.de/holdnaptar.php). Minél közelebb vagytok az újholdhoz, annál sötétebb lesz kint, így több esélyetek lesz egy jó képre. Ha épp nincs újhold, érdemes megnézni a holdnyugta időpontját is (http://www.naptarak.com/naptarak_naphold.html), hogy a Hold semmiképpen se zavarhasson be. Ha ez meg van, jöhet a helyszínválasztás: messze kerüljétek el a városokat/falvakat, ha nem szeretnétek, hogy a csillagok helyett a közeli (4-5 vagy akár 10 km-re lévő) lakott területek fényszennyezése szerepeljen a képeinken (http://www.blue-marble.de/nightlights/2012). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt Magyarországon több szempontból is elég nehéz helyzetben vagyunk. Először is: a Kárpát-medencében elég jól „megül” a kosz, igazán tiszta levegő csak közvetlenül egy hidegfront érkezése után jellemző. Másodszor pedig: ott van a fényszennyezés problémája. Amerikában sok olyan hely található, melyek 40km-es körzetében nincs lakott terület, így a fényszennyezés egészen minimális. Itthon ez sajnos lehetetlen, de azért akadnak viszonylag jó helyek. Ilyen a 2009-ben a „nemzetközi csillagoségbolt-park (International Dark Sky Park) címet elnyerő Zselic (http://zselic.csillagpark.hu/). A fotózás során valamelyik időjárás oldal folyamatos figyelése ajánlott a felhők miatt (http://www.idokep.hu/felhokep).
A hosszú záridő miatt mindenképpen kelleni fog egy (lehetőleg gömbfejjel rendelkező) állvány – minél magasabb és szilárdabb, annál jobb. Kezdetben egy Vanguard Alta Pro 263AGH-t használtam, a pisztolyfej nagyban megkönnyíti a helyzetemet, viszont később, mikor a Nikon D600-as váz mellé beszereztem egy Nikon D810-et (és indultam Izlandra, de erről majd egy másik bejegyzésben), lecseréltem egy karbon Gitzo Mountaineer-re, ami nagyon jó választásnak bizonyult.
Ha meg van a helyünk, és az időjárás is kegyes volt hozzánk, akkor a tiszta égbolton könnyen megtalálhatjátok szabad szemmel is a Tejutat. Az állványt gondolom már felállítottátok, most már csak le kéne fényképezni – ehhez viszont szükségünk lesz egy jó fényképezőgépre. Természetesen lehet nem fullframe vázzal is MilkyWay-t „fogni”, de az igazán jó minőséghez mindenképpen ajánlott egy FX-es gép, mivel elég magas ISO-n fogunk fotózni. Szerencsére David Kingham oldalán találtam egy blog-ot, ahol ugyan azon körülmények között, ugyan olyan objektívvel lett összehasonlítva a Nikon összes nagy gépe, érdemes átfutni (http://www.davidkinghamphotography.com/blog/2013/3/nikon-night-photography-shootout).
Persze a váz önmagában édeskevés, egy Tejútfotózásra igazán alkalmas objektív nélkül. Rengeteget kutattam, semmiképpen sem szerettem volna rosszul válaztani. Nagyon fontos, hogy minél tágabb blendével tudjatok fényképezni és minél nagyobb legyen a látószög is. A legjobb lencse erre a célra akkoriban vita nélkül a Nikon 14-24mm f2.8-as nagy látószögű „ágyúja” volt, persze voltak más (Rokinon 14mm f2.8, Nikon 16mm f2.8 Fisheye) objektívek is, melyekkel érdemes próbálkozni. (Update: ma már a Sony A7RIV + Sigma 14-24mm f2.8 DG DN kombót használom erre a célra.) Az, hogy én személy szerint Nikon-t használok, nem jelenti azt, hogy Canon-nal - vagy bármelyik másik márkával - nem lehet csillagokat fényképezni, viszont az tény, hogy aki teheti, az a fent említett objektívet használja, még akkor is, ha a más márkájú gépe miatt elveszti az autófókuszt. Éjszaka úgyis manuálisan állítjuk be az élességet… A Canon közben kijött egy új nagy látószögű lencsével (Canon 11-24mm F4L USM), de kicsi a fényereje és jelentősen túlárazott.
Ha meg van a jó állvány, váz és objektív kombináció, szükségeek lesz még egy távkioldóra és egy időzítőre is a 30mp-nél hosszabb expókhoz. De milyen hosszú is lehet egy expo? El is érkeztünk a következő fontos témához. Van egy 600-as szabály, amire elég könnyű rátalálni a neten. A lényeg, hogy a 600-at elosztjuk az objektívünk látószögével és így megkapjuk azt a záridőt, aminél még nem mozdulnak be a csillagok a képünkön. Ennek a képletnek a fizikájába most inkább nem mennék bele, viszont több helyen is olvastam erről a számolási módszerről 600 helyett 500-al, így kaphatjuk meg a legélesebb csillagokat az égbolton. Erről találtam is egy táblázatot Dave Morrow oldalán (http://www.davemorrowphotography.com/). Ez a képlet fullframe vázakra vonatkozik, ha crop-os vázzal rendelkeztek, akkor az eredményt tovább kell osztani 1.5-tel (Nikon) vagy 1.6-tal (Canon), így jelentősen lecsökken a használható záridő.
Ha manuál módban sikerült beállítanunk a lehető legtágabb rekeszt (f/2.8-on már jók vagyunk) és a látószögünkhöz választható leghosszabb záridőt, akkor már csak az érzékenységet kell jól belőni. Erre nincsen szabály, záridőtől függően kb. 1600-3200-as ISO-n és afölött már jók vagytok, de láttam már 1600-on készült szép képeket is.
Ha mindez meg van, akkor már csak egy jó témát kell találjatok a Tejút alá és az élességet kell beállítani. A sötétben az autófókuszt mellőzzük. Én még világosban szoktam beállítani az élességet egy nagyon távoli pontra (ez általában a végtelen jel közepe az én objektívemen, de ezt óvatosan kell kezelni, mert egy adott lencsénél is folyamatosan változhat), ezt jelölöm meg, hogy bármikor vissza tudjam ide tekerni az éjszaka folyamán az élességet.
Van még egy dolog, amiről eddig nem esett szó. Képeink tisztaságát nagyban befolyásolja a hőmérséklet. Ha összehasonlítunk egy nyári hőségben készült képet egy téli komoly mínuszokban lőtt égbolt fotóval, nagyot fogunk csodálkozni. Ennek egyik oka a levegő tisztasága, a másik pedig a gép melegedése. Előbbibe nem nagyon van beleszólásunk, utóbbira viszont vannak megoldások a terepre kicipelt hűtőtáskában elrejtett 1kg-os sózsákoktól egészen a komoly hűtőrendszerekig.
Első körben azt hiszem ennyi elég is lesz, indulhattok ki az éjszakába!
