Kategória: Hírek

Ma végre elkészült és még a héten a falra kerül a második Izlandi képem is! 3 – egyenként 150 cm magas és 100 cm széles – darabból áll. Hatalmas. Azt hiszem eddig ez a kedvenc nyomatom. 🙂

Képeim bármekkora méretben megvásárolhatóak:
– prémium minőségű vásznon
– plasztik lapon (igény esetén laminálva)
– üvegen
– tapétán
– fotópapíron
– rollup filmen
– bögrén 🙂
És bármi máson, amit megálmodsz magadnak! 🙂
Nem ismerek lehetetlent!

Sajnos már nagyon régóta nem, mint egy a biztonságunkat szolgáló intézményként gondolok a rendörségre. Egyre jobban kezd hasonlítani egy hatalmas pénzbehajtó szervezetre. Büntettek már meg 20.000 forintra be nem kapcsolt biztonsági övért, fizettem már záróvonal miatt, vontak már felelősségre tilosban parkolásért és persze elég sok mérésbe is sikerült már beleszaladnom…

2012 novemberében kezdtem el komolyabban foglalkozni a fényképezéssel. Kézenfekvő volt, hogy első sorozatomat Tolnáról készítem. Meg szerettem volna mutatni az embereknek, hogy egy kisvárosnak is meg vannak a maga szépségei.

Próbáltam a város jellegzetes épületeit nem mindennapi szemszögből megörökíteni. Mikor sikerült elkapnom egy gyönyörű naplementében a Városházát és a felújított Hősök terét, eldöntöttem, hogy bejön nekem ez a lokálpatriotizmus.

​Számomra nagy élmény volt, mikor feljutottam a Víztorony tetejére és a kék órában fotózhattam az alattam elterülő városom. Úgy gondolom, hogy ezeket a képeket besorolhatom a legkülönlegesebbek közé. Azóta is ez az egyik kedvenc helyem, és nagyon remélem, hogy lesz még lehetőségem megmászni a tornyot.

Sokan kérdeznek a Tejutas képekről, ami elég összetett téma, nehéz lenne pár sorban összefoglalni. Gondoltam kihasználom a blog adta lehetöségeket és jobban körbejárom a témát.

A csillagok mindig is megmozgatták a fantáziámat, már 2012 telén próbálkoztam az akkori gépemmel (Nikon D5100) és a kitobjektívvel (Nikon 18-55). Ezzel persze nagyon nehéz volt jó képet készíteni az éjszakai égboltról, de ez egyáltalán nem vette el a kedvem, sőt, inkább ösztönzött, hogy minél többet kutassak a témában. Inkább külföldi oldalakon keresgéltem, próbáltam olyan fotósok leírásait keresni, akiknek a képei láttán tátva maradt a szám.

Pár hónappal (és párszáz képpel) később az új géppel (Nikon D600) és a nagylátószögű objektívvel (Nikon 14-24mm f2.8) már úgy éreztem, készen állok az első igazi Tejútfotóra. 2013. augusztus 11-én éjjel akkora szerencsém volt, hogy egyböl sikerült elkapnom egy meteort is a Perseidákból. Amire mindenképpen szükségünk lesz, az egy tiszta, sötét égbolt. Indulás elött, első körben érdemes fellapozni egy holdnaptárt, hogy kiderítsük, éppen milyen fázisban van a Hold (http://kalender-365.de/holdnaptar.php).Minél közelebb vagyunk az újholdhoz, annál sötétebb lesz kint, így több esélyünk van egy jó képre. Érdemes megnézni a holdnyugta időpontját is (http://www.naptarak.com/naptarak_naphold.html), hogy semmiképpen se zavarhasson be. Ha ez meg van, jöhet a helyszínválasztás: jó messzire el kell kerülni a városokat/falvakat, ha nem szeretnénk, hogy a csillagok helyett a közeli (4-5 vagy akár 10 km-re lévő) lakott területek fényszennyezése szerepeljen a képeinken.(http://www.blue-marble.de/nightlights/2012)

Továbbá valamelyik idöjárás oldal folyamatos figyelése ajánlott a felhök miatt.(http://www.idokep.hu/felhokep)

A hosszú záridő miatt mindenképpen kelleni fog egy (lehetőleg gömbfejes) állvány – minél magasabb és szilárdabb, annál jobb. Jelenleg egy Vanguard Alta Pro 263AGH-t használok, a pisztolyfej nagyban megkönnyíti a helyzetemet.

Ha meg van a helyünk, és az idöjárás is kegyes volt hozzánk, akkor a tiszta égbolton könnyen megtalálhatjuk szabad szemmel is a Tejutat. Az állványt gondolom már felállítottátok, most már csak le kéne fényképezni – ehhez viszont szükségünk lesz egy jó fényképezőgépre. Természetesen lehet nem fullframe vázzal is MilkyWay-t „fogni”, találtam a keresgélés során pár olyan képet, amitöl leesett az állam. De az igazán jó minőséghez mindenképpen ajánlott egy fullframe gép, mivel elég magas ISO-n fogunk fotózni. Szerencsére David Kingham oldalán találtam egy blog-ot, ahol ugyan azon körülmények között, ugyan olyan objektívvel van összehasonlítva a Nikon összes nagy gépe, érdemes átfutni. (http://www.davidkinghamphotography.com/blog/2013/3/nikon-night-photography-shootout) Persze a váz önmagában édeskevés, egy Tejútfotózásra igazán alkalmas objektív nélkül. Ez után is rengeteget kutattam. Nagyon fontos, hogy minél tágabb blendével tudjunk fotózni és minél nagyobb legyen a látószögünk. A legjobb lencse erre a célra vita nélkül a Nikon 14-24mm f2.8-as nagylátószögű „ágyúja”, de vannak (Rokinon 14mm f2.8, Nikon 16mm f2.8 Fisheye). Az, hogy én személy szerint Nikon-t használok, nem jelenti azt, hogy Canon-nal – vagy bármelyik másik márkával – nem lehet Tejutat fényképezni, viszont az tény, hogy aki teheti, az a fent említett objektívet használja, még akkor is, ha a más márkájú gépe miatt elveszti az autófókuszt. Éjszaka úgyis manuálisan állítjuk be az élességet…

Ez a képlet fullframe vázakra vonatkozik, ha crop-os vázzal rendelkeztek, akkor az eredményt tovább kell osztani 1.5-tel (Nikon) vagy 1.6-tal (Canon).

(http://www.davemorrowphotography.com/)

Ha manuál módban sikerült beállítanunk a lehetö legtágabb rekeszt (f/2.8-on már jók vagyunk) és a látószögünkhöz választható leghosszabb záridőt, akkor már csak az érzékenységet kell jól belöni. Erre nincsen szabály, 3200-as ISO-n és afölött már jók vagyunk, de láttam már 1600-on készült képet is.

Ha mindez meg van, akkor már csak egy jó témát kell találjunk a Tejút alá, amire viszont élességet kell állítanunk. A sötétben az autófókuszt mellőzzük, én manuál módban a végtelenre szoktam kitekerni, majd onnan egy leheletnyit visszafelé. Ennek oka az objektívek hiperfokális távolsága, ami a végtelenre fókuszálás elötti pont. Ha ide tekerjük az optikát, akkora lesz a mélységélesség, hogy a túlsó vége a végtelenben lesz.